Az iskola indulásakor a 2016/2017-es tanév tavaszán csatlakoztam az akkor még Gyermekszempont Általános Iskolához, mint napközis tanító. A főiskolán végzett tanulmányok, az általa láttatott gyakorló iskolák képe különbözött GYSZP-től. Bevallom, kicsit egy horror film szereplőjeként éreztem magam az iskolába való belépéskor. A gyerekek nem sorban mennek, teljesen másként működik a rendszer, mint amelyben én tanultam és megszoktam. Ennek ellenére belevágtam.
Beleszerettem a hangulatba, nézőpontot váltottam, s kiderült ez nem is egy horrorfilm, hanem egy vidám teleregény, amelyben a változások, az állandó szemléletváltás kötelessége az, amely segít elboldogulni. A kezdetektől szeretnék úgy tanítani, hogy a gyermek szinte minden kérésének eleget tegyek, hogy az általam képviselt nevelői, tanítói attitűd megfelelő legyen számára, hogy az érdeklődését megtartsam, tanulási motivációját, tudásszomját kialakítsam és azt folyamatosan meg is tartsam. Ehhez viszont elengedhetetlen a pedagógus, a tanítói szemléletváltás. Nem hiába hangsúlyozom a szemléletváltást, hiszen ez egy alapkulcs ahhoz, hogy jól tudjon működni a pedagógus az alternatív szemléletű iskolarendszerben.
Egy laza pedagógusnak tartom magam, akinek a lazaságát hasonló súlyban kiegészíti a következetesség. Lételmem a Diákszempont, a közössége és az osztályom. Tanítóként nagyon fontosnak tartom az önazonos személyiséget, aki őszintét közlekedik, partneri viszonyban él a gyermekekkel. A tekintélyelvű attitűd nem az én kenyerem. Úgy érzem, a felsőbbrendű letekintés nem jó útra vezet. Sokkal inkább szeretem a nevelés eszközét a megbeszélésben, a példamutatásban, az átgondolt asszertív kommunikációban meglátni, s ezt használni. A gyermekekkel és a szülőkkel egyaránt. Valójában a hármas egység D.SZ.P - diák, szülő, pedagógus - mozaik minden egyes résztvevőjének kölcsönös tisztelete és együttműködése az, amely engedi azt, hogy csodálatos osztályom legyen.
Fontosnak érzem, hogy egy tanító merjen őszinte lenni a tanítványaival, beszéljen érzéseiről, láthassák, hogy a pedagógus is ember, s úgy funkcionálhasson, mint mindenki más. Láthassák, hogy a pedagógusnak is vannak hibái, gondolkodhat másként, lehetnek rosszabb napjai is. Ezzel kicsit ellentmondásos talán, de hitvallásom, hogy a problémáinkat ne vigyük be a gyerekek közé. Igen, meg lehet osztani az érzéseinket, általános közérzetünket egy beszélgetőkörön, de nem részletekbe bocsátkozva, s hangulatunkat kivetítve a gyermekekre. Azt gondolom, ha valaki nem képes az osztályterem ajtaján kívül hagyni a gondokat, akkor nem sokáig tudja teljes szívvel végezni szakmáját. Egy színész, akinek egy komédiában kell szerepelnie akkor is nevettetnie kell, ha az életében válság van jelen. Nehéz, de ezt kell a pedagógus mindennapjaiban is képviselni. Én ezt képviselem. Egyedül a kollégák érzékelik, ha nehezebb napjaim vannak, de teljesen mértékben mentesítem a gyermekeket. Ők azok, akik minden pillanatban pozitívvá és működőképessé tesznek.
Iskolánkban fellélegzés, hogy az állami iskolákban megszabott adminisztrációs terhek, amelyek a pedagógusok többségét terhelik nincsenek jelen olyan mértékben, illetve sokkal rugalmasabb formában, mint az állami rendszerben. A felesleges adminisztrációs munka háttérbe szorítja a tudatos tanítói munkát.
A kooperatív tanítói módszer, amely az iskolánk egyik kiemelt oktatási módszere, állandó résztvevője óráimnak. A frontális tanítás a háttérbe szorul, s az élményszerű pedagógia lép a helyébe. Visszaemlékezve általános és középiskolai éveimre, valamint gyakorlati munkáim során, túlnyomó részben a tanár volt a tudás egyedüli atyja/anyja, aki a kérdésekre megadta a választ, sokszor csak az a válasz volt az elfogadott. Első osztálytól kezdve a gondolkodtatás, az önálló, logikusan felépített véleményalkotás szilárdítását kiemeleten fontos feladatnak tartom. A gyermekek nemrégiben, különböző módszerrel elkészített, kreatív beszámolói bizonyítják: sikeresen haladunk előre. A diákoknak saját magukon keresztül, feladatorientált módon kell elsajátítani az információt. Mindezeket közösen, egymás bevonásával, elismerésével teszik. A beszélgető körök, melyek nagy hiányosságai az állami intézményeknek, nagyban támogatják a fentebb említett kompetenciák, kommunikációs stratégiák, módszerek elsajátítását. Eredményesebb egy olyan értékelési rendszerben visszajelezni, ahol a számmal kifejezhetőnek vélt eredményeket, a szöveges értékelések teszik komplexé. Hiszem azt, hogy a fejlődni kívánt területekre, konkrétan, de árnyalt módon való rávilágítás változást eredményez. Ez utóbbit a gyakorlatban is tapasztalom. Iskolánk erényei közé tartozik, hogy különösen odafigyelést biztosít azoknak a tanulókra, akik képességeiknek kibontakoztatására más-más módszer szükséges. Kivárjuk, segítünk megkeresni a hozzájuk vezető utat. Nem kell mindenkinek egyenlően teljesíteni, nem ciki, ha nem megy a minden matekból, ha esetleg nem vagy jó magyarból. A diákok tiszta lapot kaphatnak, hibázhatnak, megújulhatnak. Sokkal fontosabb a tanuláshoz szükséges belső motiváció megtartása. A differenciált órai berendezkedés pedig erősíti a gyermekeket a sikereik elérésében.
Lehetőség, idő, ötletelés, véleménynyilvánítás, szólásszabadság, amely élhet iskolánkban. Nagyon szimpatikus volt már a kezdetektől, hogy ötleteimet, véleményemet elmondhatom és meghallgatják s alkalmazhazhatóak is. A hierarchikus berendezettség, a beosztás, igazgató, alkalmazotti felfogást kis mértékben sem tapasztaltam iskolánkban. Ez jó! Így lehet élni! Képességeid alapján vagy értékelve nem pedig a szakmában eltöltött éveid határozzák meg egyes feladatra való alkalmasságodat. Talán így kellene működnie mindenhol.
A tanítás során a lehetőségekhez mérten, igyekszem teljes mértékeben kihasználni a 21. század adta lehetőséget. A gamifikációs, valamint a játékos tanulás állandó. Sok munkáját végző pedagógusnál tapasztaltam, hogy az iskolákban megtalálható, megfelelő infrastrukturális alapok megléte mellett, a régebbi módszereket választják szemléltetésben, esetleg munkamódszer szempontjából is. Ezek a szemléletek, módszerek a mai általános iskolás 8-12 év közötti, ugyanakkor -a felsőbb évesek számára is- elavultak, némelyikük már-már korszerűtlenek. A DSZP-ben merünk változni, változtatni, eredményesebbek lenni!
Bízom abban, hogy a kialakult családias munkahely, a közösségi szellem, a DSzP. különleges szelleme jelen marad az iskola további éveiben is. Hiszek abban, hogy a változások mellett meg tudjuk őrizni különlegességünket, szemléletünket! Hajrá DSZP!
További információ:
www.diakszempont.hu
