Diákszempont Általános Iskola és Gimnázium

Diákszempont Általános Iskola és Gimnázium

Péter bácsi - Szeretnék olyan tanár lenni, akinek van egy-két olyan mondata, amire érdemes emlékezni

2020. május 26. - Diákszempont

ke_pernyo_foto_2020-05-26_8_46_35.pngTézli Péter, a Diákszempont iskola töritanára, kilencedikes osztályfőnök, gitártanár, zeneszerző, szeret filozofálni és családapa, akinek az egyik legfőbb érték a nyitottság, a dolgok több irányból való megközelítése. Néha gyorsan fel tudja húzni magát, de a valódi kritikus helyzetekben képes higgadt maradni. Nem szégyelli ha téved, sőt, igyekszik inkább önkritikus lenni. Igazán összetett személyiség, sokoldalú és intelligens ember. Mai interjú alanyunk tehát Péter bácsi, őt kérdezzük.

Hogyan lettél Diákszempontos tanár? 

Én 2017-ben nagyjából úgy voltam, hogy nem szeretnék többet tanítani. Akkoriban a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban dolgoztam. Akkortájt, ha visszagondolok, egyfajta fásultság jellemzett, kiégtem, nagyon vágytam a friss levegőre, és úgy éreztem, hogy mivel rengeteg dolog van még bennem, kipróbálnám magam más területen is. A zenei vonal gyermekkorom óta nagyon jelentős helyet foglalt el a lelkemben, és elfogadtam egy lehetőséget egy gitárokkal és zongorákkal foglalkozó hangszerboltban, ahol szakeladóként dolgoztam. Ezalatt az idő alatt nem is tanítottam sokáig, és megmondom őszintén, hogy a tanítás, az iskola nem is hiányzott. Eredetileg nem is úgy csatlakoztam a Diákszempont Iskolához, hogy nagyon hiányzott volna a tanítás az életemből,  hanem egy ismerősön keresztül - akinek ide jár a gyermeke - szereztem róla tudomást, hogy van ez az alternatív szemléletű suli a belvárosban, keresnek óraadó tanárokat és töritanárra is lenne szükség. Eredetileg úgy gondoltam, hogy hobbi szinten miért ne vállalnám el a munkám mellé. Nem terveztem váltani, sikeres voltam abban amit csináltam és egyre inkább léptem előre. Ugyanakkor a Diákszempont iskolának van egyfajta proaktív és inspiráló légköre, így nagyon hamar megérintett. Gyakorlatilag azt vettem észre, hogy egyre több időt töltök az iskola falai között. Azon gondolkoztam, gondolkoztunk a kollégákkal, hogy mennyi mindent tudnánk még itt együtt csinálni, szuper projekteket valósítottunk meg és délutánonként gitárt is kezdtem tanítani a gyerekeknek, sőt, hamarosan bekapcsolódtam mindenféle zenei projektekbe is Összegezve: a Diákszempont nagyon más, mint mondjuk a Berzsenyi volt, de úgy gondolom, hogy nagyjából 2-3 hét alatt belelazultam. Rájöttem, hogy nem a frontális oktatás az egyetlen forma, hiszen itt pici osztálylétszámban a gyerekek összetolt kis asztalokkal egy kupacban egymás felé fordulva ülnek és az is működhet, hogy nem kell elvárni hogy „úgy” legyen csend a teremben, lehet máshogy vezetni egy órát. Hát így lett ez a fővonal a tanítás újra, így lettem a Diákszempont töritanára, osztályfőnöke, gitártanára, zeneszerzője, rocktörise vagyis tehát Péter bácsija.

 Milyen gyerek voltál?

Sok olyan gyereket látok amilyen én voltam, általánosban inkább halkszavú, nem mondhatnám, hogy stréber, de valahogy mindig kitűnő tanuló voltam. Aztán jött a gimi, ahol bár a tanulmányi eredmény megmaradt, már kimondottan népszerű lettem, gitároztam például zenekarban. Belül a mai napig is kicsit introvertáltabbnak vallom magam és szeretem a csendet, de akár a magányt is.

Azt már tudom, hogy van egy 5. osztályos fiad és egy 2. osztályos lányod, de mesélj kérlek kicsit arról, hogy milyen apuka vagy?

Alapvetően azt mondanám, hogy szigorúbb, mint a feleségem, de talán célszerűbb úgy megfogalmazni, hogy következetes. Lehet abban bízni, hogy ha valamit mondok, azzal tényleg lehet kalkulálni, hogy az úgy is fog történni.Bár nem vagyok az a minden percet velük töltő típus, de jó a kapcsolatunk. Viszonylag gyorsan meg tudom fogalmazni, hogy mi az, amit ők éreznek vagy megélnek, könnyen rájuk hangolódok, így jól megértjük egymást. Mostanában például a lányommal esténként nagyjából fél órát szoktam sétálni és beszélgetni, mert ő most ezt igényli, de a fiammal is volt időszak, amikor nagyon össze voltunk nőve. Ezek életszakaszok és így a mikéntek mindig változnak, de szerencsére sok a közös téma és a közös programok, amikor együtt biciklizünk vagy zenélünk.Én gyerekként és fiatal felnőttként, kamaszkorom óta anya nélkül hosszú úton mentem végig, mire nagyjából 25 évesen jöttem rá apukámnak a felém irányuló határtalan szeretetére és támogatására. Azt remélem, hogy olyan apa vagyok és maradok, hogy a gyermekeim kapnak ahhoz kellő szeretet muníciót és gondolatiságot, amivel tudnak majd önállósulni, viszont, ha azt érzik, hogy szükség van ránk, akkor tudják, hogy kereshetnek majd. Ami még nagyon fontos, hogy ha van is köztünk akár a feleségemmel is feszültség, akkor is igyekszünk kibékülni, és megbocsátani, és mindig adunk egymásnak egy új esélyt. De amiben megállapodunk, azt be kell tartani. 

Milyen szuper képességeid vannak?

Furulyáztam, citeráztam, gitározom, énekkarban is énekeltem és énekelek most is, illetve zenét szerzek, tehát mondhatjuk a zenélés az mindig velem volt. Én az irodalmat, történelmet, zenét nem raknám külön skatulyákba, mert összefüggenek, a világról való mélyebb tudást adnak. Már tizenhárom évesen összeálltam egy barátommal, zenekart alapítottunk, ahol komolyzenei műveket, például Bartók és Bach-átiratokat készítettünk, egy kicsit elvontabb vagy rockosabb formában. Nem csak lejátszani szerettem a dalokat, hanem megkomponálni is. A Diákszempontban egyébként ez is fantasztikus, hogy ezen a területen is inspirál, hogy kreatívan együtt zenéljünk. Az elmúlt egy év alatt 15 dal született meg bennem, aminek egy részére már van is szöveg és készen is van. Ezek nagy részét egy volt DSZP-s kolléganőmmel, Melinda nénivel valósítom meg, akivel tavaly az MP2 nevű formációt megalapítottuk. De van egy énekegyüttes is, a DeChorum, akikkel kifejezetten régizenét éneklünk, reneszánsz és kora barokk műveket hatan-nyolcan. Ezt is nagyon szeretem csinálni, sőt egy régebbi projektemet is felelevenítem mostanság, ez pedig a rocktöri szakkör, amit én találtam ki, és amiben összekapcsolódik a történelem és a könnyűzene. Még egy kis érdekesség, hogy van egy másik szakom is, a filozófia. Szeretek nehezen érthető könyveket olvasni, a kedvenc könyveim egyike például Krasznahorkai László könyve a Háború és háború, amiben egy fejezet egy nagyon hosszú mondat, ami körkörösen egyre mélyebbre fúr, de akár említhetném ugyanettől a szerzőtől Az utolsó farkas című művet is, ahol gyakorlatilag az egész 70 oldalas könyv egy hosszú és nagyon kerek mondat. Ezt a könyvet tavaly nyáron fel is olvastam hangoskönyv formában.

Miért lettél tanár?

Volt olyan gondolatom, hogy jogász leszek, hiszen jó voltam magyarból és történelemből, de elmentem az előkészítőre és rájöttem, hogy ez nem az én világom, úgyhogy úgy döntöttem, hogy tanár leszek. Szeretem ezt csinálni, mint ahogy azt is el tudom képzelni, hogy valamikor egyszer mást is fogok csinálni, mert szeretem a szabadságom.

Mire vagy a legbüszkébb?

Viszonylag minden helyzetben megtalálom a szabadságot. Ahol éppen vagyok, ott igyekszem megtalálni, nem függök pénztől vagy például attól, hogy hol lakom.

 Mi az, amit megváltoztatnál a világban?

 Nem hiszem, hogy elég nagy hatásom van a világra, arra, hogy megváltoztassam, mert sok szempontból még mindig ugyanazokat a köröket rójuk, mint az ókorban, ugyanazokkal a gondokkal küzdenek a társadalmak, az emberek és a családok is, szóval ilyen értelemben nincs nagyon új a nap alatt. Viszont ha kívánhatnék valamit, akkor szeretnék egy olyan világban élni, ahol az ember kevésbé forog saját maga körül, kevésbé isteníti saját magát és kevésbé bálványoz olyan földi dolgokat, mint mondjuk a telefonok vagy az autók, hanem inkább mer egy kicsit felfele nézni.

Mit szeretnél elérni?

Szeretnék egy kicsit egészségesebben élni, mert bizony nagyon szeretek enni. Na de komolyra véve szeretném magam az elengedésben fejleszteni, mivel van bennem egyfajta makacsság, néha túlzottan tudok ragaszkodni olyan dolgokhoz, amihez nem lenne feltétlenül szükséges. Szeretnék olyan tanár lenni, akinek van egy-két olyan mondata, amire érdemes 10-20 év múlva is emlékezni.

További információ:
www.diakszempont.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://diakszempont.blog.hu/api/trackback/id/tr415717458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása